FELTÉTELEK

A dübel alap töredezésének és megrepedésének elkerülése érdekében és azért, hogy a tiplikre és dübelekre nehezedő terhelés elnyelődjön, a perem- és a furattávolságra, valamint az építőanyag szélességére és vastagságára vonatkozó előírásokat be kell tartani. Műanyag dübeleknél általában a perem távolságot a dübel mélység kétszeresének vehetjük. Általánosságban a belső furatok közti távolság a dübelmélység négyszeresének felel meg.

Néhány kivételtől eltekintve, a furat mélységének nagyobbnak kell lennie, mint a dübel mélységének. A dübel mélysége műanyag tiplik esetében megfelel az építmény anyagának felszíne és a tipli vagy dübel közötti távolságnak. A mélyebb furat elegendő helyet hagy a fúrás során keletkező pornak vagy a tipli végéből kiálló csavarhegynek, így biztosítja a megfelelő eredményt. A csavar minimális hosszát meghatározhatjuk, ha a csavar átmérőjét hozzáadjuk a tipli hosszának, az esetleges vakolatvastagságnak és a rögzítendő objektum vastagságának az összegéhez. Sok tipli csak akkor működik megfelelően, ha a csavar kiáll a tipli végéből. Egy tipli maximális teherbírását akkor kapjuk meg, ha a legnagyobb átmérőjű csavarral kombináljuk, ami legalább a saját átmérőjének hosszával kiáll a tipliből összeszerelés után.

A fúrás során vagy azt követően a port el kell távolítani a furatból. A nem kitisztított furatok csökkentik a rögzítés tartósságát! Ez különösen fontos a gyémánt fúróval készült furatok esetében. Azt is figyelembe kell venni, hogy nem minden dübel alkalmas rá, hogy ilyen módon készült furatokban használják. A furat sima fala miatt a dübelnek kicsi a tapadása ahhoz, hogy optimális legyen a teljesítménye. Ha ragasztóanyag injekciót is használunk, akkor rendkívül fontos a furat megfelelő előkészítése. A furat akkor áll készen a ragasztóanyag alkalmazására, ha tisztára söpörték és fújták. A dübel szárát ekkor lehet a furatba lassú köröző mozdulatokkal beilleszteni. Az előírt száradási idő elteltével a rögzítendő objektumot rátehetjük.

 

Egy dübel átfogási távja vagy hasznos hossza megfelel az eszköz azon részének, ami hozzáférhető, amikor a dübelt felszerelik egy objektum rögzítésére. A süllyesztett felszerelésnél az átfogási távot a használt csavar kiálló hossza határozza meg. Az áttoló felszerelésnél az átfogási táv maximális hosszát a tipli vagy dübel határozza meg. Ha a dübelezés alapját vakolattal vagy szigetelő anyaggal vonták be, akkor olyan csavart vagy áttoló dübelt kell választani, aminek a hasznos hossza átéri legalább a rögzítendő objektum és a köztes réteg vastagságát.

A korróziótól védő cink réteg a beton dübeleken és csavarokon általában 5-8 mikron, áttetsző vagy kékes passzivált kezelésű bevonat. Ez megfelelő védelmet biztosít zárt, nem nedves terekben, mint például házak, irodák, iskolák, kórházak és boltok. A korrózió elleni védelmet tovább lehet növelni a felület tűzi horganyzásával. Ha a dübeleket és tipliket kültéren használják vagy olyan épületekben, ahová a külső levegő szabadon behatol - például szellőztetett falüregekben vagy tetőkön – vagy nedves helyen, akkor az acélrésznek 70-es osztályú A4-es rozsdamentes acélból kell lennie, 1.4401 vagy AlSI 1316. Klóros környezetben azonban, amilyen például a klórfürdő, speciális 1.4529 anyagtípusú rozsdamentes acélból készült dübeleket kell használni a feszültségkorrózió veszélye miatt. 

Ha tipliket vagy dübeleket használunk olyan elemek rögzítésére, amikre tűzvédelmi szabályok vonatkoznak, akkor a rögzített objektum tűzvédelmi tulajdonságait egy hivatalosan elismert testületnek kell ellenőriznie. A leellenőrzött termékeket tűzvédelmi igazolással kell ellátni, amin fel van tüntetve az időszak és a megengedhető terhelés. 

Minden építészmérnök célja a gazdaságos és hatékony építkezés. Sok éven át egy nagyon konzervatív értékkel számoltak és ez volt a kritérium minden szerkezeti meghibásodásra. Nem különböztették meg a dübelekre ható erők különféle irányait és nem tettek különbséget a húzóerő, a nyomóerő és a nyíróerő között. A régi számítási szabályok gyakran elég nehéz építményekhez vezettek a túl nagy dübelek miatt, amiknek ennek megfelelően nagy volt a perem távolságuk is. A nemzeti és nemzetközi útmutatók megjelenésével most már van egy olyan számítási módszer, ami figyelembe veszi a dübeles kötések ellenállásának jellemző értékeit. A jellemző értékeket a kérdéses termékeken végzett tesztek révén kapják meg. 

Az ACI Code Standard, a német nemzeti építésügyi engedély és az ETA Európai Műszaki Engedély olyan dokumentumok, amik egy adott termék tulajdonságait tartalmazzák. Ezek garantálják, hogy a kérdéses terméket az előírásoknak megfelelően tesztelték. A leírt tulajdonságok között vannak a használatra vonatkozó technikai információk, perem és furattávolságok, az építési anyag vastagsága valamint a különféle meghibásodásokra vonatkozó jellegzetes erők. Egy ilyen típusú dokumentumra szükség van az építési dübelezések megtervezéséhez. Végül is egy épületet úgy kell megtervezni és felépíteni, hogy az építés és a használat során fellépő erőhatások ne okozzanak benne károsodást vagy túlzott deformálódást illetve ne omoljon össze. Ezért szükséges, hogy számításokkal igazoljuk az építmény megfelelő konstrukcióját. Az ETAG "betonban használt fémdübelek" (ETAG no. 001 1997 kiadás) fejezete leírja a teszt eljárásokat, a tervezési és számítási módszereket valamint az értékelési módot, ami alapján egy repedezett vagy repedésmentes betonba helyezett fémdübelhez megszerezhető az ETA. Ha kiadtak egy ETA igazolást egy termékre, akkor a terméken használható a CE jelzés.