ÉPÍTŐANYAGOK: A DÜBELALAP

A panel elemek vékony falú építőanyagok. Ezeknek a panel elemeknek – amilyenek a gipszkarton elemek, a farostlemez, a keménypapír vagy a rétegelt lemez – gyakran alacsony a nyomószilárdsága. Rögzítés tiplikkel, amiknek az erőssége az üregben történő terpeszkedésükön múlik, jó alapot nyújt a szilárd rögzítésre. Ezt hívják forma rögzítésnek. Az erre használt dübeleket üreges falhoz való dübeleknek nevezik. 

A téglafal téglából és malterból áll. A tégla nyomószilárdsága nagyobb, mint a malteré, ezért jobb téglába dübelezni. Minél öregebb az épület, annál nagyobb az eltérés a nyomószilárdságban és annál fontosabb, hogy a téglába dübelezzünk. A szerkezet és az üreges tér százalékos aránya alapján négy típusú téglafalat különböztetünk meg.

A kompakt szerkezetű téglákban nincsenek üregek és magas a nyomószilárdságuk. a legfeljebb 15% üreges résszel rendelkező téglákat tömör tégláknak tekintik. A viszonylag magas nyomószilárdság nagyon alkalmassá teszi őket a dübeles rögzítési eljárásokra. A perforált vagy szellőző téglák rendszerint ugyanabból a magas nyomószilárdságú anyagból készülnek mint a tömör téglák vagy a klinker téglák, de üregek vannak bennük. Nagy terhelés esetén az üreges téglákban speciális dübeleket kell használni. 

A nyitott szerkezetű tégláknak alacsony a nyomószilárdsága és rendkívül porózusak. Az optimális szilárdság eléréséhez speciális dübeleket kell használni, pl. nagy kiterjeszkedési felülettel rendelkező tipliket. Ha ezekben a téglákban is vannak üregek, akkor gondosan kell kiválasztani és beszerelni a megfelelő tiplit, hogy a dübelezés megbízható legyen. Azok lehetnek a megbízható tiplik, amiknek hosszú a terpesztő része, vagy az injekciós rendszerek, amik egy menetes szárból, egy dübel köpenyből és injekciós ragasztóanyagból állnak. Azért, hogy a furatok ne legyenek túl nagyok, ami miatt a rögzítés kiszakadhat az üreges építőanyagból, a perforált télgákba és a nyitott szerkezetű építőanyagokba csak rotációs fúrással készíthetjük el a furatokat. Az ütve fúrás növeli a valószínűségét, hogy az anyag elmorzsolódik. A fúrás gyorsabb lesz, ha kemény fémből készült biteket használunk a rotációs fúráshoz. 

A beton típusai közé tartozik a könnyűbeton, a normál beton és a nehéz beton. A könnyűbeton abban különbözik a normál betontól, hogy a malterhoz olyan anyagokat kevernek, mint a habkő, a Styropor, a pernye vagy a Clinker Isolith stb. Minden esetben a cement a kötőanyag. A hozzáadott anyagnak alacsonyabb a nyomószilárdsága, mint a sódernak a betonban, ami kevésbé kedvező körülményeket teremt a dübelezés számára. A betonhoz történő építési rögzítések maximális teherbíró képessége nagyban függ a beton nyomószilárdságától. A beton nyomószilárdságát a „kocka nyomószilárdsággal” határozzák meg. A kocka nyomószilárdság egy olyan azt a nyomást jelöli, amit egy 15 x 15 x 15 cm méretű kockára kifejtünk, mielőtt az elkezdene törni. Ezt az értéket az építőanyag jellemzők között nagy B betűvel és egy számmal jelölik. Például egy B25-ös kocka nyomószilárdság azt jelenti, hogy annak a betonnak a nyomószilárdsága legalább 25 MPa. A szilárdságot ehhez hasonlóan jelölhetik egy  Ø16 x 32 cm méretű hengerre vonatkoztatva,az európai ENV 206 előszabvánnyal összhangban, amely esetben a jelölés C20/25. Itt az első érték a minimális jellemző henger nyomószilárdságot jelöli, ami 20 MPa. A második érték a minimális jellemző kocka nyomószilárdságot jelöli, ami 25 MPa.