text.skipToContent text.skipToNavigation

Tudásközpont

      Minőség és technológia
      Cadenas 3D Portal
      Technikai információ

         Acél

            Az ötvözőanyagok hatása 
            Acél kötőelem alapanyagok
            Hőkezelés
            Szénvesztés

         Rozsdamentes acél
         Kötőelemek felületkezelése
         Önkioldó és önzáró termékek
         Császári kötőelemek
         Dübelezés
         Konverziós táblázatok

      Választék

ACÉL

Beszéljünk most egy kicsit a kötőelemek egyik legfontosabb jellemzőjéről: az acélról!
 
Az acél a kötőelemek leggyakoribb alapanyaga. Amikor acélról beszélünk, olyan fémötvözetre gondolunk, amely vasat (Fe) és szenet (C) tartalmaz.
 
Sokfajta acél létezik, ezek közül kötőelemkészítésre a kovácsolható típusokat alkalmazzák, mivel a kötőelemgyártás leggyakoribb technológiája a hidegalakításos eljárás.
 
Egyes termék azonban másfajta acélből készülnek, például öntöttvas, vagy rugóacél. A jobb mechanikai tulajdonságokkal rendelkező minőségi osztályú kötőelemek, mint a 8.8, 10.9, vagy 12.9, edzett, hőkezelt acélból alapanyagúak.
 
A legtöbb acél kevéssé korrózióálló, ezért gyakran fémes felületi védőbevonattal látják el (pl. horganyzás), a kötőelem élettartamának meghosszabbítása céljából.
 
Az acél kötőelemek különböző minőségi osztályokba vannak besorolva. A minőségi osztály határozza meg a kötőelem mechanikai tulajdonságait.
 
Az acél az európai (European Standard) EN 10020 szabvány meghatározása szerint olyan “anyag, amely tömegét tekintve több vasat (Fe) tartalmaz, mint bármely egyéb elemet, széntartalma (C) általában kevesebb, mint 2%, és tartalmaz egyéb elemeket is. Bizonyos számú krómacél tartalmazhat 2% több szenet, de általában a 2% az elválasztó határvonal az acél és az öntöttvas között ”.
 
Amikor acélról beszélünk, általában vas (Fe) és szén (C) ötvözetét értjük ez alatt. Az egyéb elemek is befolyásolhatják az acél tulajdonságait. A kötőelemeket általában acélból gyártják, ezért kötőelemekkel kapcsolatban nem helyes vas kötőelemekről beszélni!
 
Az EN 10020 részletes osztályozást nyújt, az acél három alaptípusát különböztetve meg:
 
Nem ötvözött acélok – olyan acélfokozatok, ahol az acélban jelen lévő elemek közül az egyik túllépi az alábbi táblázatban feltüntetett határértéket:
 
ElemHatárérték (tömeg)
AlAlumínium0,3%
BBór0,0008%
BiBizmut0,1%
CoKobalt0,3%
CrKróm0,3%
CuRéz0,4%
LaLanthanides (mindegyik)0,1%
MnMangán1,65%
MoMolibdén0,08%
NbNiobium0,06%
NiNikkel0,3%
PbÓlom0,4%
SeSzelén0,1%
SiSzilikon0,6%
TeTellúr0,1%
TiTitán0,05%
VVanádium0,1%
WTungsten0,3%
ZrCirkónium0,05%
 Egyéb (kivéve szén, foszfor, kén, nitrogén) (mindegyik)0,1%
 
Rozsdamentes acél – acélok legalább 10,5% króm és maximum 1,2% széntartalommal.
 
Egyéb acélötvözetek – olyan acélok, amelyek nem felelnek meg a rozsdamentes acél meghatározásának, és amelyekben legalább egy a fenti táblázat elemei közül nagyobb mértékben van jelen, mint a táblázatban megadott határérték.
 
A nem ötvözött acélok tovább csoportosíthatók nem ötvözött minőségi acélokra és nem ötvözött nemes acélokra. A minőségi acéloknak előírt tulajdonságokkal kell rendelkezniük, például a keménység, a formálhatóság és a szemcsék mérete terén. A nemes acélok általában magasabb tisztasági fokon állnak a bennük lévő nem fémes elemek tekintetében. Ezek különösen alkalmasak hőkezelésre (nemesítés, betétben edzés), mivel a vegyi összetételüket és a gyártási folyamatot szigorúan ellenőrzik. A foszfor és kéntartalmukat egy maximális értékre korlátozhatják és a hőkezelést követően speciális követelményeknek kell megfelelniük. Ezért a nemes acélok a hideg kovácsolás és a hőkezelések után biztosan megfelelnek az előírásoknak pl. a folyási határ, a szakító szilárdság illetve az ütési szilárdság tekintetében.
 
A rozsdamentes acélokat 2 kritérium alapján tovább csoportosítjuk:
  • Nikkel tartalmuk szerint
      - Kevesebb, mint 2,5% nikkel
      - Több, mint 2,5% nikkel
 
  • A fő tulajdonságaik szerint
      - Korrózióállóság
      - Hőállóság
      - Nyúlási alakváltozással szembeni ellenállás
 
A többi acélötvözet – hasonlóan az ötvözetlen acélokhoz – tovább csoportosítható minőségi és nemes acélötvözetekre. A minőségi acélötvözeteket nem lehet edzeni vagy keményíteni, de léteznek előírások pl. a keménységükre, a formálhatóságukra és a szemcseméret ellenőrzésére.  
 
Minden egyéb acélötvözet nemes acélötvözet – tisztaság és precíz mechanikai tulajdonságok tekintetében ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a speciális ötvözetlen acélok.
 
Az acélok jelölési rendszerét az EN 10027 szabvány írja le. Ez a szabvány két részből áll. Az első rész leírja a szabályait, hogyan jelölik meg az acélokat egy számokból és betűkből álló alfanumerikus kóddal (például C10C vagy S235JR vagy 34CrNiMo6). Ez az acél megnevezés leírja az alkalmazást és a fő tulajdonságokat (vegyi összetétel, mechanikai tulajdonságok stb.). A második részben egy számrendszer van kidolgozva, ami egy anyag csoport számból (egy számjegy), egy pontból és további 6 számból áll (egy két számjegyből álló acélcsoportot jelölő szám és egy ezt követő maximum 4 jegyű sorszám).  Ez a rendszer a német “Werkstoff” számozási rendszeren alapul. Az utolsó két számjegyet az esetek többségében lehagyják (ezek az acél előállításának a módját és a hőkezelés körülményeit adják meg). A fenti acél neveknek megfelelő acél számok a következők 1.0214, 1.0038 és 1.6582. 
Ne zárja be ezt az oldalt. Ez az üzenet eltűnik, amikor az oldal teljesen betöltődik.